A Rétközi-tó kétéltűfaunájának hang alapján történő felmérése

A Rétközi-tó kétéltűfaunájának hang alapján történő felmérése

Tóth Mihály¹, Puky Miklós², Szabó László József¹

¹Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék, 4010 Debrecen, Egyetem tér 1.

²MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Magyar Dunakutató Állomás, 2131 Göd

Jávorka S. u. 14.

Napjainkban világméretű problémát jelent a kétéltűek kipusztulásának veszélye. Az élőhelyek eltűnése és átalakulása jelenti az egyik legfőbb gondot. A Rétközi-tó 1990 óta működik víztározóként a Felső-Tisza vidékén. Eddig még nem végeztek herpetológiai vizsgálatot a területen, pedig regionális szinten is lényeges, hogy ilyen ismereteink legyenek, hiszen az új Vásárhelyi-terv megvalósítása során hasonló beavatkozások történnek a folyó mentén. A felmérést 2008-ban kezdtük el két mintavételi módszerrel: a hang-monitorozással és a vizuális felméréssel. A hang-monitorozást a MONITOR2000 programban kidolgozott módszer alapján végeztük el. A tó nyugati partján GPS készülék segítségével 10 állomást jelöltünk ki 500 méter távolságra egymástól. Az útvonalat napnyugta után jártuk végig. Az egyedszám becslés a négyfokozatú Wisconsin-index segítségével történt. Feljegyzésre kerültek az időjárási körülmények is, hiszen ezek döntően befolyásolják a felmérés eredményét. A tavaszi időjárás késleltette a kora tavasszal szaporodó fajok nászát, azok később jelentek meg a megszokottnál. A barna varangy és a zöld levelibéka április elejétıl, a zöld varangy, a vöröshasú unka és a kecskebéka fajcsoport tagjai április végétől voltak hallhatóak. A zöld varangyot csak hang alapján tudtuk kimutatni a területről, míg a barna ásóbékával és a mocsári békával csak vizuálisan találkoztunk. A zöld levelibéka populációméretének becslésében a hangmonitorozás a vizuális módszernél jobbnak bizonyult. Az elvégzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a módszer jól felhasználható a hasonló élőhelyek kétéltű populációinak felmérésében.